Nyilvános, idényjellegű szobortemető

(...)

A művek új, megváltozott funkciója, dokumentatív jellege volt a fontos a szoborpark tervezője számára is.

Eleőd Ákos hűvös tárgyilagossággal, mértéktartással, a bemutatandó anyagot szolgáló megoldásokkal, elegáns, nagyvonalú koncepcióval, kevés eszközzel teremtett kitűnő feltételeket, méltó környezetet.

Tervének műleírása szerint: "...Öröm részt venni a könyvégetés elmaradásában. A pályamű ezen gondolat jegyében fogalmazódott: a rezervátum összezártságán túl törekedett az egyes alkotások gúnyos felhangoktól mentes, korrekt bemutatására - ez nem egy vicces park, abszolút nem az -, s e szobrok születésénél bábáskodó ideológia kritikáját a park egészének hangulatával, egyes elemek hangsúlyos alkalmazásával kívánta megfogalmazni."

Az eredeti építészeti, környezetalakítási elképzelés - anyagiak hiányában - sajnos nem valósulhatott teljességében meg, s a meglehetősen kis területen elhelyezett művek zsúfoltsága úgyszintén a skanzen létesítésére fordított anyagi eszközök szűkösségéről árulkodik.

Mindezek ellenére a kényszerű tervezői kompromisszumok nem okoztak végzetes tragédiát - bár Eleőd Ákos a meg nem valósult, a szobrokat végigkísérő falat a park lelkeként, építészeti gyöngyfüzérként határozta meg. A szoborskanzen domináns alkotóeleme így is a nyers téglafal, amely kapuépítményként, szobor-posztamensekként, térelválasztó dombormű-, illetve emléktábla-hordozó falakként, valamint zárófalként és a kiszolgáló épületek vakolatlan homlokzataiként megjelenvén egységes hangulatot, a szobrokat szolgáló nemesen egyszerű közeget teremt.

Az óriás Potemkin-fal - antikizáló timpanonnal koronázott - sötét kapuzatán Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című sorai olvashatók, s a nyomasztó érzéseket keltő, pillérekkel tagolt bejárat két oldalán a kommunista szellemiség főideológusainak, Leninnek és a Marx-Engels párosnak szobrai állnak áttört fülkékben. A túlméretezett kapuépítmény pengeszerű kiképzése, Pátzay Pál és Sefgesdi György egykor  központi fontosságú emlékmű-figuráinak monumentális kapuszobrokká avatása az építész szándékát erősíti: a formai elemekkel és a tartalmi utalásokkal a klasszicista palota és a kommunista barakk keverékét, bizonytalan elegyét sejtetni, érzékeltetni.

Belépvén a kapun a két fogadóépület közötti szorongató, keskeny sikátoron kell keresztülhaladnia a látogatónak.

Fokozatosan tárul fel a látvány: a park főtengelyére, központi útjára felfűzve íves, virágsziromszerű, egymással szimmetrikus sétautak mentén állnak a szobrok. (...)

A múlandó értékek és eszmék szobrászati panteonjának központjában az egykori Clark Ádám téri virágcsillag lapos változata (...) szervezi a teret, s az együttes ezt metsző, központi útja - a két kétségbeesetten-lelkesen integető szovjetkapitány, Osztapenkó és Steinmetz mögött húzódó - végfalban enyészik el. (...)

Wehner Tibor
művészettörténész

(Balkon, 1994/4.)