Bevezetés

Mielõtt a tanulmánnyal és benne egy félelmetes világgal közelebbrõl megismerkedne az érdeklõdõ, szükségesnek tartjuk, hogy röviden tájékoztassuk a gyûjteményben felhasznált fényképek, rajzok és dokumentumok eredetérõl, a munka megszületésének körülményeirõl.

1987 végén a "Tetováltak és tetoválók" címû kötetünk megjelenése idején szinte véletlenül kapcsolatba kerültünk Dancig Baldajev nyugdíjas szentpétervári nyomozóval, aki három évtizeden át több száz rajzot és feljegyzést készített a különbözõ börtönökben, kényszermunka-táborokban fogva tartott köztörvényes elítéltek tetoválásairól. A nyomozó, miután megismerkedett korábbi kutatásainkkal, gyûjteményének megsemmisülésétõl tartva, annak feldolgozására kért minket. Mi, akik akkor amúgy is egy európai tetoválószótár elkészítését tervezgettük, elfogadtuk a felkérést.

A legális és illegális csatornákon, ömlesztett formában érkezõ rajzok és adatok feldolgozása közben került kezünkbe az Ogonyok folyóirat 1989/33. száma, melyben Szergej Vasziljev cseljabinszki fotómûvész könyvünk borítóján is látható fotójára figyeltünk fel. A csókolódzó fiatal férfi kezére tetovált mértani alakzatok ugyanis vonalról vonalra megegyeztek az általunk már feldolgozott grafikai anyag úgynevezett gyûrûtetoválásaival, melyeket "le tudtunk olvasni", meg tudtunk fejteni.
Természetesen azonnal felvettük a kapcsolatot Szergej Vasziljevvel, aki mint levélben írta, nem ismerte a gyûrûtetoválások jelentését, és fogalma sem volt arról, hogy azok egy eddig ismeretlen, nem verbális jelrendszer részét alkotják.

Tulajdonképpen ekkor, 1990 elején merült fel bennünk a könyv megírásának gondolata, s ekkor kapcsolódott a munkába Szergej Vasziljev is, aki kérésünkre közel 1200 darab drámai szépségû képet küldött a cseljabinszki, szentpétervári, permi, nyizsnij-tagili, stb. kolóniákról és lakóikról. Vasziljev és Baldajev, noha természetesen tudtak a Budapesten készülõ könyvrõl, egymástól sok ezer kilométeres távolságban dolgoztak, s így nem ismerték, nem látták egymás anyagát…

Az orosz tolvajszervezetek világának, kultúrájának akár csak vázlatszerû bemutatása természetesen nem volt könnyû, hiszen az adatok nemcsak a középkori, de az e századbeli források esetében is rendkívül hiányosak. A sztálini, posztsztálini korszak kultúrájáról még csak jelentek meg tudományos munkák, de annak "ellenkultúrájáról" alig tudunk valamit. Ezért használtuk fel a sztálini Gulagon, a szovjet kényszermunkatáborokban a köztörvényes elítéltek között raboskodó Varlam Salamov, Alekszandr Szolzsenyicin, Anatolij Marcsenko és mások elbeszéléseit, memoárjait. Az ezekben szereplõ, néha alig hihetõ abszurd történetek ugyanis az orosz börtönfolklór és lágermitológia szerves részét alkotják, s ezért nekünk, etnográfusoknak feltétlenül "tudományos adatoknak" számítanak.

A tanulmány létrejöttét sok más általunk ismeretlen adatközlõ is segítette. Áldozatos, olykor nem kis veszéllyel járó munkájukért ezúton is köszönetet mondunk. Köszönetet mondunk továbbá azoknak az elítélteknek is, akik a legtöbbet; testüket, arcukat adták a fényképezõgép kamerájának. Közremûködésük nélkül e gyûjtemény aligha jöhetett volna létre.

Kovács Ákos - Sztrés Erzsébet